Sakk-matt

Leírtam, mert soha nem akarom elfelejteni.

Ennek az írásnak lehetne több címe is:

Miért lettünk magántanulók?

Farkasok közt elvész a bárány

Csepp a tengerben

…. végül ez mellett döntöttem.

Gyermekemnek szociális fóbiája van.

Hogy alakult ez ki? Nem tudom, valószínűleg nem voltak rá jó hatással az alábbi események:

- Oviban egy óvónő sokszor kiabált ebédnél.

(Próbáljon meg valaki mindig úgy ebédelni, ha kiabálás van a feje felett)

-  Alsóban volt egy fél év, míg egy baleset miatt nem az ofő volt velük, és a helyettest nagyon nehezen tudta csak elfogadni.

- A felgyógyult pedagógust imádtuk, de elfogyott a lendület.

- 5. osztályban másik ofőt kaptunk. Eldurvultak a piszkálódások, csúfolások. Ha szóltam, az volt a válasz: „Ki látta?” Persze senki…

- 6.-ban folytatódott a helyzet. Olyan szinten, hogy volt anyuka aki telefonon kijelentette, az én gyerekemnek nincs ott keresnivalója, és igenis az ő gyereke is bántja az enyémet, na és akkor mi van. Kikérte magának hogy az ő gyereke pszichológushoz jár az én gyerekem miatt, pedig ő okosabb, nem engedik kibontakozni. Fránya suli! A dolog persze úgy sült el, hogy az én szociális fóbiás gyerekem –aki reggelente megmerevedve, leblokkolva állt a szekrénye előtt- lett a hibás, ő bántja a többieket, az is elhangzott hogy vasvillával kergeti őket. Igen, persze. Nyilvánvaló.

Ezért a téli szünetben úgy döntöttünk, legyünk magántanulók.

Bementünk az igazgatóhoz, akiről persze nem árulom el, nő vagy férfi. Az iskola hírnevét én nem rombolom. Beszélgettünk, kedves volt, számomra túl kedves. Megértő volt, micsoda problémánk van, megérti az ő gyereke balkeze, ez is micsoda baj.

Úristen, ha annyi gondom lenne hogy „csak” balkezes lenne a gyerekem, befognám a szám és nem panaszkodnék.

Kapunk majd órarendet, valószínű heti 2 nap megoldható a heti 10 óra segítség.

Sakk-matt.

De mi matt után is tudunk lépni.

Itt köszönöm meg azoknak, akikre most is számíthatok.