Miért
írtam a cochleáris implantról?
Mert
vele élünk!
A
cochleáris implantról (továbbiakban CI) 2002 előtt nem sokat hallottam.
Cs.
2000-ben született. 9 hónapos korában abbamaradt a gőgicsélés. Nem gondoltam
semmi rosszra, megnyugtattak hogy annyira belemerül a játékba, azért nem
figyel.
Én
sem akartam elhinni hogy feleslegesen énekeltem, mondókáztam.
Két
vizsgálati eredmény után közölték az orvosok, Cs. nem hall.
Meg
sem fordult a fejünkben, nem hall, ez kész tény, ezt fogadjuk el.
Mi
továbbmentünk más orvosokhoz, itt is voltak vizsgálatok. Az eredmények szerint
a hallássérülés foka 110 dB, tehát Cs. siket. Itt javasolták a CI lehetőségét.
Cs.
nem volt 2 éves még, mikor túlesett a műtéten.
Semmi
egyébre nem gondoltam, mint arra, hogy a gyerekem végre hallani fog, meg fog
tanulni beszélni. De lelkileg nagyon nehéz volt ezt feldolgozni, időbe tellett.
De ha elesünk, mindig fel kell állni és menni tovább. Soha nem vissza kell
tekinteni, hanem menni előre a nekünk kijelölt úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése