Önállóság és tanári segítés az eszközhasználatban
A szülők sokat segíthetnek hallássérült gyermekük önállóságra
nevelésében. Az általános iskolás gyermekek már megtanulják kezelni
hallókészüléküket (esténként elemmérés, ha szükséges elemcsere,
tartalékelemről való gondoskodás, illeszték félévenkénti cseréje,
illetve meghibásodás esetén javíttatás).
Kisebb gyerekek esetében jó, ha a pedagógus ismeri a megfelelő, és a
rendellenes működést, a ki- és bekapcsolás módját, beállítást stb., s
szükség esetén tanítványa segítségére tud lenni.
Az órai munka – az érintettek is segítenek
A tanári magyarázat gyakran hiányosan jut el a hallássérült
tanulóhoz. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére a tanuló és az integráló
pedagógus különféle stratégiát dolgoz ki; szerencsés esetben ez a
gyereknek kielégítő segítséget nyújt, és a tanárnak sem megterhelő vagy
kényelmetlen. A pedagógusnak számítania kell a problémára. A megoldás
keresésében segít a tanulóval szemben mutatott előzékeny együttműködési
készség. Milyen megoldások közül válogathat a pedagógus? Néhány
gyakorlatból vett példa:
- a tanár minden fontos információt felír a táblára, amit a hallássérült tanuló is lemásol;
- a tanári közléseket a hallássérült padszomszédja lejegyzi, majd füzetét odaadja lemásolni;
- a tanári utasítás vagy feladat ismétlését kéri a tanuló;
- a tanulók különféleképpen jelzik a tanárnak, hogy valamit nem értettek jól, pl.: jelentkeznek, felállnak;
- tanulópár-rendszert alakítanak ki az osztályban, a délutáni tanulás alatt segítséget kaphat a hallássérült tanuló.
A sajátos nevelési igényű tanulóknak pontosan kell ismerniük
nehézségeiket és szükség esetén segítséget kell kérniük. A befogadó
pedagógusnak is ezt kell erősíteni bennük. A tapasztalat azt mutatja,
hogy az integrált tanulók ritkán akarják érvényesíteni a kedvezmények
iránti jogosultságukat. Ezzel a tantárgyi felmentések vonatkozásában
egyetértünk. Az értékelés alóli mentesség hallássérültek esetében ének
vagy idegen nyelv tantárgy esetében indokolt lehet, mégis sokan ki
szeretnék próbálni magukat ezen a téren is. Tegyük lehetővé ezt a
számukra.
A hallássérült tanuló megfeszített figyelemmel vesz részt a tanóra
eseményeiben. Ez az erős igénybevétel folyamatos azért, hogy el ne
mulasszon valamit, megértse, leírja, követni tudja az elhangzottakat. Az
idegi fáradtság ezért nála hamarabb jelentkezhet, mint társainál.
Amikor a hallássérült tanuló ír, nem tudja alkalmazni a segítő szájról
olvasási technikát. Ezért célszerű a vázlatot, a leírt szöveget egy
lapon előre odaadni.
Problémák a tanítás-tanulás során
Számítanunk kell rá, hogy nemcsak az élőbeszéd és az olvasott szöveg
megértése ütközik nehézségekbe, hanem ezzel összefüggésben a lényeg
kiemelése is nehézséget okoz.
A napi felkészülés során feldolgozandó, megtanulandó tananyag
megértése is gondot okozhat. Tudva, hogy középiskolában az elolvasandó
házi feladat mennyisége elérheti a 10-20 oldalnyi terjedelmet, látható,
hogy ez napi kihívást jelent a hallássérült diáknak.
A tantárgyak szakszavait, az árnyalt, irodalmi kifejezéseket mindig
egyénileg kell elmagyarázni, jelentéstartalommal felruházni. Úgy kell
megtanítani, mint az idegen szavakat. A szaktárgyakat tanító pedagógusok
készíthetnek rövid magyarázatokkal kiegészített szakszójegyzéket. A
tanórák anyagából a lényeges tudnivalók kiemelésével és az erről
készített rövid vázlattal is segíthetik a hallássérült tanulót.
A fogalmazások írásánál is szükség van türelemre, differenciált
követelménytámasztásra és az értékelési szempontok egyéni
sajátosságokhoz igazítására. A hallássérült tanulóknak nemcsak beszéde,
hanem írása is agrammatikus: nem egyeztetik az alanyt az állítmánnyal,
elsikkadnak a toldalékok.
A nagyothallók esetében a helyesírás tanítása és elsajátítása több
módszertani kérdést is felvet. A tollbamondást nem szerencsés a
helyesírás ellenőrzésére alkalmazni, hiszen félő, hogy nem a helyesírás,
hanem a szájról olvasás ügyességének próbájává válik. Ezt
kiküszöbölendő, érdemes a tollbamondásra szánt szöveget alaposan
megismertetni, begyakoroltatni a tanulóval, hogy tollbamondáskor
ráismerve a szövegre, az írásra koncentrálhasson. A helyesírást spontán
írásmunkákon célszerű ellenőrizni.
A különbözőség átélése, elfogadása
Előfordul, hogy a befogadó osztályok tanulói között is vannak
olyanok, akik leendő osztálytársuk problémájához annak mókás oldaláról
közelítenek. Azonban bármilyen típusú fogyatékosságról legyen is szó, az
azzal való viccelődés átélése az érintett személynek sok szenvedést
okozhat. Fájdalmát fokozza a csúfolódás. Ha a halló osztályközösség nem
toleráns, nem elfogadó és segítőkész, a hallássérült könnyen
kirekesztettnek érezheti magát.
Mit tehetünk ez ellen? Az egészségesek empátiáját növelik a
szimulációs gyakorlatok. Ahogy a vakságot a szem bekötésével, a
gyengénlátást elhomályosított szemüveggel, a hallássérülést is jól lehet
szimulálni: nézzünk egy filmrészletet a televízión, és ha teljesen hang
nélkül megy a film, a siketséget; ha olyan nagymértékben lehalkítjuk,
hogy a beszédet már teljes egészében nem, csak hiányosan halljuk, akkor a
nagyothallást szimulálhatjuk. Miközben igyekszünk megérteni, hogy mi a
film cselekménye, és a részletekből kombinálva vagy szájról olvasva
próbáljuk megfejteni a beszédet – még ha átmenetileg és a
hangerő-szabályozó egyetlen csavarásával megszüntethető módon is –
ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint hallássérült embertársaink. A halló
osztálytársak ily módon saját maguk is megtapasztalhatják a
hallássérülés kínzó és fárasztó következményeit: a hallási információ
megszerzésére irányuló megfeszített állandó figyelmet, a hallott
beszédfoszlányokból értelmes mondanivaló összeállítására irányuló
törekvést. Amennyiben erőfeszítésük nem jár sikerrel, kudarcot élnek át,
frusztrálódnak. Hasonló „gyakorlatok” következtében a halló
osztálytársak attitűdjei az elfogadás irányába változnak.
Kedves Pedagógusok!
A gyógypedagógiai segítség sokirányú:
- a hallássérült tanuló felkészítése az együttnevelésre,
- a kiválasztott iskola tanulóinak, leendő osztálytársaknak felkészítése a hallássérült tanuló fogadására,
- a befogadó iskola pedagógusainak és dolgozóinak felkészítése, a hallássérült tanuló sajátos nevelési igényének feltárása,
- az osztálytársak szüleinek előzetes tájékoztatása,
- a pedagógusokkal való együttműködés az optimális környezeti feltételek kialakításában, tanácsadás,
- folyamatos, közvetlen gyógypedagógiai segítségnyújtás a tanulónak.
A részlet a www.ofi.hu oldalról származik