2014. november 28., péntek

Olvasni, vagy nem olvasni...



A múlt héten több elgondolkodtató eset történt.
Egyik ismerősöm mesélte hogy a középsős kislánya már azt tanulja az óvodában, több-kevesebb. Ő nagyon örült hogy a kislány hibátlanul megoldotta.
A másik ismerősöm egy videót osztott meg. Kislánya most kezdte az első osztályt, már olvas.
Erre én annyit reagáltam, egyik szemem sír, a másik nevet.
Nevet, mert örülök minden kisgyerek/gyerek sikerének, de…
Az iskolák elvárják hogy az elsős kicsik, már Karácsonyra megtanuljanak olvasni.
Miért kell?
Ez az én gyerkőcömnél is így volt, akkor sem értettem. Bocsánat, lehet hogy én vagyok a tudatlan.
Miért kell terhelni a piciket már oviban?
No és az elsősök? Még csak most léptek ki az ovi kapuján, de már belekerültek a mókuskerékbe.
Én sok V.T. írást olvasok, egyetértek vele. Mindig ha kézhez kapom a heti újságomat, biztos hogy az első amit elolvasok az ő írása.
Szerintem nem kellene nyüstölni, hajtani a gyerekeket. Valaki vagy szeret olvasni, vagy nem, ne vegyük el még idő előtt a kedvüket tőle.


2014. október 15., szerda

Kísérletezzünk!

Bizonyára azt gondoljuk, hogy ez nagyon egyszerű. Vízből jég, jégből víz lesz. De én azt mondom, jobb ha a gyerkőc megtapasztal dolgokat, jó ha meg tudjuk neki mutatni.
Így tettem én is. Á. éppen aludt, ezért mi tudnunk kísérletezni. 
Először megérintettük a vizet, érezze milyen érzés (nem mintha nem tudná :-) )
Aztán formába öntöttük a vizet.

 Betettük a hűtőbe, kicsit vártunk.
Nézd meg, fogd meg mi lett belőle. Jég!
Folyékonyból szilárd.
Melegből hideg.
 

Egy kis földrajz....



A 7. osztályban különvált a természetismeret, biológia és földrajz lett.
A könyvet igazából csak a képek miatt forgatjuk. Nekünk szükséges a sok képi segítség.
A földrajz, biológia, fizika könyvünk attól a kiadótól van, aminek hála az égnek van az a klassz netes felülete, hogy sok képet és 3D bemutatókat tudunk nézni.
Földrajz tanulás:
Szerintem az a lehető legegyszerűbb, ha a neten keresünk vaktérképet.



Afrika: Itt bejelöltük a határokat, tájakat, folyókat. Színekkel az éghajlatokat.
 
Szintén a határokat, tájakat, nagyobb városokat jelöltük.


2014. szeptember 4., csütörtök

Működik? Működj!



Az előző poszt azért készült, hogy én is könnyen megtaláljam.
Nem működött nálunk a dolog, mert:
- Előfordult, hogy a pedagógus diktálta a vázlatot. Ebből az én gyerekem nem értett egy mukkot sem. A vázlatot nem kapta meg sem előre, sem utólag fénymásolt formában sem.
- Sosem volt rá lehetőségem hogy pl. egy osztályfőnöki órán a gyerekem problémájáról beszélhettem volna. A szülőknek sem volt rá igényük.
A gyerekek 5. osztályban kérdeztek rá egy pedagógustól, miért kaptunk kisebb-nagyobb segítséget. Jobban örültem volna, ha ezt az osztályfőnök is megteszi.
De mindegy volt, sem a szülők, sem a gyerekek nem tolerálják ha valaki segítséget kap.

Elkezdődött az iskola, gyerkőcöm heti 10 óra segítséget kap, 3 nap kell bemennie az iskolába. Ez is jobb lett volna, ha 2 nap megoldódik.
Összeültünk a tanárokkal, már kellemetlen volt, tőlem várták a választ hogy legyen a számonkérés. Írásban vagy szóban? Hm, hát ahogy megy!
Én nem tudom, hogy csinálja a magyar tanár, de istenien tudnak a gyerekemmel összedolgozni. Valószínű, jól ért a nyelvén.
A fizika tanár volt izgatott, pedig maga mondta az ötleteket, szerintem vele sem lesz gond.
Földrajzból és történelemből úgy néz ki, megint én írom a vázlatokat.
Van egy testnevelés az órarendben. Magántanulónak minek? Mert hogy mozogjon. Hát, mikor otthon már mindenki kiköpte a tüdőjét a tollaslabdázás után –mert az a fránya labda néha messze száll-, az én gyerekem még mindig állóképes, ott hagy minket és megy biciklizni.
Ma érkezett a biológia tanár, nem ismerjük, másik iskolából jár ki. Az érkezéséről nem tudtunk, így nem is találkoztunk. De nagyon aranyos, mondják.
Inkább ne legyen aranyos, csak könyörgöm értsen a gyerek nyelvén!
Már 7. éve jár iskolába a gyerekem, de a szurdopedagógusunkkal karöltve újra el kell mondani, mint minden tanév elején:
Mi a követelmény egy SNI gyerektől?
Hogy történhet a számonkérés?
És ami most a legfontosabb: Mi a követelmény?

Hogy segíthet a pedagógus

Önállóság és tanári segítés az eszközhasználatban
A szülők sokat segíthetnek hallássérült gyermekük önállóságra nevelésében. Az általános iskolás gyermekek már megtanulják kezelni hallókészüléküket (esténként elemmérés, ha szükséges elemcsere, tartalékelemről való gondoskodás, illeszték félévenkénti cseréje, illetve meghibásodás esetén javíttatás).
Kisebb gyerekek esetében jó, ha a pedagógus ismeri a megfelelő, és a rendellenes működést, a ki- és bekapcsolás módját, beállítást stb., s szükség esetén tanítványa segítségére tud lenni.


Az órai munka – az érintettek is segítenek
A tanári magyarázat gyakran hiányosan jut el a hallássérült tanulóhoz. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére a tanuló és az integráló pedagógus különféle stratégiát dolgoz ki; szerencsés esetben ez a gyereknek kielégítő segítséget nyújt, és a tanárnak sem megterhelő vagy kényelmetlen. A pedagógusnak számítania kell a problémára. A megoldás keresésében segít a tanulóval szemben mutatott előzékeny együttműködési készség. Milyen megoldások közül válogathat a pedagógus? Néhány gyakorlatból vett példa:
  • a tanár minden fontos információt felír a táblára, amit a hallássérült tanuló is lemásol;
  • a tanári közléseket a hallássérült padszomszédja lejegyzi, majd füzetét odaadja lemásolni;
  • a tanári utasítás vagy feladat ismétlését kéri a tanuló;
  • a tanulók különféleképpen jelzik a tanárnak, hogy valamit nem értettek jól, pl.: jelentkeznek, felállnak;
  • tanulópár-rendszert alakítanak ki az osztályban, a délutáni tanulás alatt segítséget kaphat a hallássérült tanuló.

A sajátos nevelési igényű tanulóknak pontosan kell ismerniük nehézségeiket és szükség esetén segítséget kell kérniük. A befogadó pedagógusnak is ezt kell erősíteni bennük. A tapasztalat azt mutatja, hogy az integrált tanulók ritkán akarják érvényesíteni a kedvezmények iránti jogosultságukat. Ezzel a tantárgyi felmentések vonatkozásában egyetértünk. Az értékelés alóli mentesség hallássérültek esetében ének vagy idegen nyelv tantárgy esetében indokolt lehet, mégis sokan ki szeretnék próbálni magukat ezen a téren is. Tegyük lehetővé ezt a számukra.
A hallássérült tanuló megfeszített figyelemmel vesz részt a tanóra eseményeiben. Ez az erős igénybevétel folyamatos azért, hogy el ne mulasszon valamit, megértse, leírja, követni tudja az elhangzottakat. Az idegi fáradtság ezért nála hamarabb jelentkezhet, mint társainál. Amikor a hallássérült tanuló ír, nem tudja alkalmazni a segítő szájról olvasási technikát. Ezért célszerű a vázlatot, a leírt szöveget egy lapon előre odaadni.


Problémák a tanítás-tanulás során
Számítanunk kell rá, hogy nemcsak az élőbeszéd és az olvasott szöveg megértése ütközik nehézségekbe, hanem ezzel összefüggésben a lényeg kiemelése is nehézséget okoz.
A napi felkészülés során feldolgozandó, megtanulandó tananyag megértése is gondot okozhat. Tudva, hogy középiskolában az elolvasandó házi feladat mennyisége elérheti a 10-20 oldalnyi terjedelmet, látható, hogy ez napi kihívást jelent a hallássérült diáknak.
A tantárgyak szakszavait, az árnyalt, irodalmi kifejezéseket mindig egyénileg kell elmagyarázni, jelentéstartalommal felruházni. Úgy kell megtanítani, mint az idegen szavakat. A szaktárgyakat tanító pedagógusok készíthetnek rövid magyarázatokkal kiegészített szakszójegyzéket. A tanórák anyagából a lényeges tudnivalók kiemelésével és az erről készített rövid vázlattal is segíthetik a hallássérült tanulót.
A fogalmazások írásánál is szükség van türelemre, differenciált követelménytámasztásra és az értékelési szempontok egyéni sajátosságokhoz igazítására. A hallássérült tanulóknak nemcsak beszéde, hanem írása is agrammatikus: nem egyeztetik az alanyt az állítmánnyal, elsikkadnak a toldalékok.
A nagyothallók esetében a helyesírás tanítása és elsajátítása több módszertani kérdést is felvet. A tollbamondást nem szerencsés a helyesírás ellenőrzésére alkalmazni, hiszen félő, hogy nem a helyesírás, hanem a szájról olvasás ügyességének próbájává válik. Ezt kiküszöbölendő, érdemes a tollbamondásra szánt szöveget alaposan megismertetni, begyakoroltatni a tanulóval, hogy tollbamondáskor ráismerve a szövegre, az írásra koncentrálhasson. A helyesírást spontán írásmunkákon célszerű ellenőrizni.


A különbözőség átélése, elfogadása
Előfordul, hogy a befogadó osztályok tanulói között is vannak olyanok, akik leendő osztálytársuk problémájához annak mókás oldaláról közelítenek. Azonban bármilyen típusú fogyatékosságról legyen is szó, az azzal való viccelődés átélése az érintett személynek sok szenvedést okozhat. Fájdalmát fokozza a csúfolódás. Ha a halló osztályközösség nem toleráns, nem elfogadó és segítőkész, a hallássérült könnyen kirekesztettnek érezheti magát.
Mit tehetünk ez ellen? Az egészségesek empátiáját növelik a szimulációs gyakorlatok. Ahogy a vakságot a szem bekötésével, a gyengénlátást elhomályosított szemüveggel, a hallássérülést is jól lehet szimulálni: nézzünk egy filmrészletet a televízión, és ha teljesen hang nélkül megy a film, a siketséget; ha olyan nagymértékben lehalkítjuk, hogy a beszédet már teljes egészében nem, csak hiányosan halljuk, akkor a nagyothallást szimulálhatjuk. Miközben igyekszünk megérteni, hogy mi a film cselekménye, és a részletekből kombinálva vagy szájról olvasva próbáljuk megfejteni a beszédet – még ha átmenetileg és a hangerő-szabályozó egyetlen csavarásával megszüntethető módon is – ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint hallássérült embertársaink. A halló osztálytársak ily módon saját maguk is megtapasztalhatják a hallássérülés kínzó és fárasztó következményeit: a hallási információ megszerzésére irányuló megfeszített állandó figyelmet, a hallott beszédfoszlányokból értelmes mondanivaló összeállítására irányuló törekvést. Amennyiben erőfeszítésük nem jár sikerrel, kudarcot élnek át, frusztrálódnak. Hasonló „gyakorlatok” következtében a halló osztálytársak attitűdjei az elfogadás irányába változnak.


Kedves Pedagógusok!
A gyógypedagógiai segítség sokirányú:
  • a hallássérült tanuló felkészítése az együttnevelésre,
  • a kiválasztott iskola tanulóinak, leendő osztálytársaknak felkészítése a hallássérült tanuló fogadására,
  • a befogadó iskola pedagógusainak és dolgozóinak felkészítése, a hallássérült tanuló sajátos nevelési igényének feltárása,
  • az osztálytársak szüleinek előzetes tájékoztatása,
  • a pedagógusokkal való együttműködés az optimális környezeti feltételek kialakításában, tanácsadás,
  • folyamatos, közvetlen gyógypedagógiai segítségnyújtás a tanulónak.
A részlet a www.ofi.hu oldalról származik

2014. szeptember 1., hétfő

Vége van a nyárnak...



Nemcsak a cinegemadárnak van bánata.
Nagyon gyorsan elrepült ez a pár hét.
Hogy mit csináltunk? Az ég világon semmit.
Ahogy vége lett az iskolának, bevágtuk az iskolatáskát a szekrénybe, és augusztus utolsó hetéig rá sem néztünk.
Helyette rokont látogattunk, megnéztük Gabi bácsit, aztán ő is volt nálunk. Szórakoztatott minket a harmonikajátékával.
A gyerkőc sokat olvasott, mindent ami keze ügyébe került. Lexikonokat, képregényeket, régi olvasókönyveket.
Sokat tollas labdáztunk, mikor már mindenki kidőlt a gyerkőc még akkor is állóképes volt.

Ennek most vége.
Elkezdődött az iskola. Heti 9 óra segítséget kapunk az iskolában.
Remélem ősszel lesz még pár szép napos időnk.