Az előző poszt azért készült, hogy én
is könnyen megtaláljam.
Nem működött nálunk a dolog, mert:
- Előfordult, hogy a pedagógus
diktálta a vázlatot. Ebből az én gyerekem nem értett egy mukkot sem. A vázlatot
nem kapta meg sem előre, sem utólag fénymásolt formában sem.
- Sosem volt rá lehetőségem hogy pl.
egy osztályfőnöki órán a gyerekem problémájáról beszélhettem volna. A szülőknek
sem volt rá igényük.
A gyerekek 5. osztályban kérdeztek rá
egy pedagógustól, miért kaptunk kisebb-nagyobb segítséget. Jobban örültem
volna, ha ezt az osztályfőnök is megteszi.
De mindegy volt, sem a szülők, sem a
gyerekek nem tolerálják ha valaki segítséget kap.
Elkezdődött az iskola, gyerkőcöm heti
10 óra segítséget kap, 3 nap kell bemennie az iskolába. Ez is jobb lett volna,
ha 2 nap megoldódik.
Összeültünk a tanárokkal, már
kellemetlen volt, tőlem várták a választ hogy legyen a számonkérés. Írásban
vagy szóban? Hm, hát ahogy megy!
Én nem tudom, hogy csinálja a magyar
tanár, de istenien tudnak a gyerekemmel összedolgozni. Valószínű, jól ért a
nyelvén.
A fizika tanár volt izgatott, pedig
maga mondta az ötleteket, szerintem vele sem lesz gond.
Földrajzból és történelemből úgy néz
ki, megint én írom a vázlatokat.
Van egy testnevelés az órarendben.
Magántanulónak minek? Mert hogy mozogjon. Hát, mikor otthon már mindenki
kiköpte a tüdőjét a tollaslabdázás után –mert az a fránya labda néha messze száll-,
az én gyerekem még mindig állóképes, ott hagy minket és megy biciklizni.
Ma érkezett a biológia tanár, nem
ismerjük, másik iskolából jár ki. Az érkezéséről nem tudtunk, így nem is
találkoztunk. De nagyon aranyos, mondják.
Inkább ne legyen aranyos, csak
könyörgöm értsen a gyerek nyelvén!
Már 7. éve jár iskolába a gyerekem,
de a szurdopedagógusunkkal karöltve újra el kell mondani, mint minden tanév
elején:
Mi a követelmény egy SNI gyerektől?
Hogy történhet a számonkérés?
És ami most a legfontosabb: Mi a
követelmény?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése