A
legrosszabb és a legklasszabb húsvéti ajándékot mi kaptuk.
Rossz,
mert pár nappal az ünnep előtt megérkezett a tankerület vezetőtől az elutasító
levél. Ez miatt megint borúlátóak lettünk.
A
régi szurdósunkkal tartottuk/tartjuk a kapcsolatot, hiszen ha bármi gondunk,
bajunk volt rá mindig számíthattunk és számíthatunk.
Ezúton
is szeretném Erzsi, neked ez megköszönni. Ha te nem lennél, nem is tudom mi
lenne velünk….
Megszületett
az elhatározás, bemegyünk személyesen a tankerület vezetőhöz beszélgetésre.
Eleinte
persze nehéz volt a dolgunk, hiszen ő nem tájékozódott megfelelően, őt sem
tájékoztatták. Mivel már 12 éve benne vagyunk ebben a helyzetben hogy
intézkednünk kell gyermekünk érdekében, ezért már elég szakszerű monológgal,
kifejezésekkel meg tudtuk győzni a tanker. vezetőt.
Elmondtuk,
miért akarjuk visszakapni a régi szurdósainkat, elmondtuk bizony más megyében
is sikeresen túl vannak ezen. Hol tanulták beállítani a hallókészüléket, milyen
képzéseken vesznek részt, hogy naprakészen legyenek informálva.
Már
másnap telefonált a régi szurdósaink igazgatónőjének. Utána rögtön minket
hívott, sikerült!
Én
nem hibáztatok senkit, nem hibáztatom a „kapott” szurdóst. De azért sok
mérgelődéstől megszabadultunk volna, ha nem 2. osztályos szinten foglalkozik a
gyerekemmel, hiszen 6. osztályos.
Nem
emelkedett volna a vérnyomásom, ha:
-
nem j-ly szavakat gyakoroltak volna
-
nem szótagokból kellett volna szavakat kiraknia
-
látott volna hallássérült/implantos gyereket
-
legfőképpen kérdezett volna… Akár tőlem is, senki nem ismeri nálam jobban a
gyerekemet.
Amit
ebből tanultunk:
A
leveleket és telefonokat megkerülve, ha lehet személyesen intézünk mindent amit
lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése