Ez a bejegyzés arról szól, hogyan megy
el a gyerekek kedve a tanulástól,
iskolától.
Az én fiam már nagy csoportos korában
iszonyat mérges volt, hogy még nem tud olvasni, nagyon készült az iskolába. De
a lelkesedés nem tartott sokáig…
Elsős volt, amikor a tanító néni
félrehívott. Egy olvasmányt vettek, ami a testvérekről szólt. Az én kisfiam
mindent tudni akart, ezért megkérdezte, kinek van az osztálytársai közül
testvére, kinek nincs. Ezzel sajnos nem jót cselekedett, mert megzavarta az óra
rendjét.
A másik ami rosszul vette ki magát, a
gyerekek moziba mentek és őt nem vitték magukkal(!!!). Azért mert
hallókészülékes, és hogy mi van ha problémája van. Az osztályfőnök nem
ajánlotta fel, hogy menjek el én is moziba velük, inkább úgy döntött maradjon
itthon az én gyerekem. Persze ezt az indoklást később mondta. Mit tettem én,
mint szülő? Igen, legszívesebben leordítottam volna a pedagógus fejét, de nem
tettem. Helyette a család beült az autóba és elmentünk moziba. Ráadásul egy
roppant érdekes film volt: Delfines kaland.
Ez a történet Winterről szól, a
delfinről, akinek amputálják a farokuszonyát.
Ez a film is tanító jellegű (lenne),
hogy segítsünk egy bajba jutotton, egy fogyatékoson. Lássuk be, elég szomorú
film lett volna, ha csak úgy magára hagyják szegény delfint.
Volt még egy eset…. A napközisek
biciklizni mentek. Ezt megtudva csatlakoztak hozzájuk a menzások is. Az én
gyerekem ebből megint kimaradt, a pedagógus nem jól kezelte a helyzetet.
Említettem szülői értekezleten, ha Jakabka nem mehet biciklizni, Ödönke miért
mehet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése